Csaba
-----
Urak!
Számomra rendhagyó este volt a tegnapi:
- először is: eddig még sosem volt alkalmam Zsolával a Nyugatitól a Gellért térig sétálni
- sosem beszélgettem még Oktogonnál lévő szottyadt kiskocsmában szebb időket látott cigány muzsikussal úgy, hogy közben lepukkant németek (esetleg dánok) ordítnak mellettünk alkoholmámorban, egyébként az idős úrtól nem csak Flórián adózási szokásairól tudtunk meg egy s mást, hanem arról is, milyen volt hajdanán a környék éttermeiben húzni
- aztán sosem söröztem még Zsolával kettesben Deák téren lévő szottyadt kiskocsmában sem, ezúton köszönöm a tartalmas, bizalmas beszélgetést
- eleddig sosem gyros-oztam Zsolával a Kálvin térnél
- és sosem voltam még strandfürdőből átalakított kocsmában sem, ahol kör alakú lyukon át lehet bámulni az eget hugyozás közben
- még sosem örültem annyira Népautó Passzátnak, mint amikor Alma mellénk parkolt le (majdnem 30 cm-re a járdától) a Bartók Béla úton, miközben épp a környék legjobb kocsmáit kerestük Gyurci irányításával
- és még sosem ittam német fekete sört olasz étteremben, kifejezetten jól esett, és az is, hogy Rudi nem engedte kifizetni.
Mivel én Gyurci pizzájának egy szeletjével a számban idő előtt távoztam, lécci mondjátok el, mi történt még.
Uff
Rudi
----
Csabikám,
nélküled semmi,
(na jó, kijött cigizni a csapos jányka, akinek most még csodaformás kerek segge van, de mink már tudjuk, hogy az ilyenek nagyon felfújódnak a zoxigéntől az évek alatt.)
hazamerntünk